Az ingatlanközvetítéshez régen nem csak kapcsolatrendszerre, jó tárgyalási képességekre – persze arra is – van szükség, hanem speciális szakismeretekre. Magyarországon azonban hiányos a képzés és a jogszabályi háttér sem rendezett.
Sokat akar a szarka?
A világban az ingatlanközvetítők által a szerződésekben kikötött kizárólagosság azt jelenti, hogy a megbízó egy közvetítővel áll kapcsolatban, és ez az egy működik együtt a többiekkel a megbízás mielőbbi teljesítése érdekében. Majd a jutalékon osztoznak. Nálunk ezzel szemben ez az egy közvetítő magának akar mindent, akár az üzlet meghiúsulását is kockáztatva.
A háttérben természetesen ott van a kedvezőtlen piaci helyzet és az emberi gyarlóság egyaránt. De emellett a szabályozási ellentmondások és hiányosságok szintén. Továbbá az, hogy Magyarországon az ingatlanszakma viszonylag új, hiszen alig 15-16 éves múltja van, és nincs megoldva a képzés sem. Illetve még kialakulóban van a szakmai összefogás intézményesítése, a szövetségnek viszonylag gyenge a lobbiereje, és nincs meg a más országokban tapasztalt társadalmi elismertsége sem.
Nyugaton a helyzet változatlan. Nálunk változó?
Míg tőlünk nyugatabbra az ingatlanos megbecsültsége az orvosokéval, jogászokéval vetekszik, itthon az emberek úgy tartják, az adja a fejét ingatlanközvetítésre, aki más területen nem felel meg. Pedig ez ma már nem, vagy egyre kevésbé igaz. Az ingatlanközvetítéshez régen nemcsak kapcsolatrendszerre, jó tárgyalási képességekre – persze arra is – van szükség, hanem speciális szakismeretekre is.
Ahogy például a foghúzást ma már nem bízzuk a borbélyra, de a belgyógyászra sem, úgy nem bízhatjuk az ingatlannal kapcsolatos adásvétel lebonyolítását sem mondjuk egy írástudó szomszédra vagy büntetőperekben jártas ügyvédre. S itt visszautalva a szabályozásra: míg más országokban adásvételi szerződést például nem hitelesíthet általános jogász, csak ingatlanspecialista, nálunk ez éppen fordítva van: bármilyen jogi végzettség elegendő, de az ingatlanos szakvizsga önmagában nem.
Kit érdekel?
De vajon érdekel-e ez a néhány ezer szakmabélin kívül bárki mást is? Lehet, hogy nem igazán, pedig jobb lenne, ha érdekelne, mert a megbecsültség hiánya miatt továbbra is próbálkozhatnak azok, akiket nem a minőségi szolgáltatás, hanem a pillanatnyi haszon reménye motivál. És a szakmai kontroll hiánya miatt szinte következmények nélküli maradhat az ügyfelek félrevezetése.
Amikor a multi diktál
Ma az ingatlanközvetítői piacot néhány – 5-6 – multinacionális lánc uralja akik mellett egy-egy kistérségben 24-25 kisebb, egy-két irodával rendelkező vállalkozás van még tartósan jelen. Az egyéni vállalkozók egyre inkább belátják, hogy egyedül nem megy, ezért vagy hagyják magukat beszippantani egy nagyobb céghez, vagy tevékenységet változtatnak.
A kisebb cégek szintén egyre többen ismerik fel, hogy a nagyok ellen össze kell fogniuk, lazább vagy erősebb kötődéssel, de közösen fejlesztve az adatbázisukat, az infrastruktúrájukat, és az ügyfeleik komfortérzetét javító szolgáltatásaikat.
Ez ugyan némiképp ellentmond annak, amit a bevezetőben állítottunk, hogy nálunk egy közvetítő azért törekszik a kizárólagosságra, mert mindent a magának akar. A két tendencia, az egymás legyűrésére való törekvés és az összefogás azonban párhuzamosan létezik, és majd az idő fogja hamarosan eldönteni, hogy melyik marad fenn. A szakma, és főleg az ügyfelek akkor járnak jobban, ha az utóbbi nyerne.